Sólyom portya 2012 – egy frissen megtalált cikk

Tahi, 2012. március 2-4.

Már indulásnál rögtön volt egy kis bonyodalom, Andust későn engedte el a főnöke, így végül HÉV helyett kocsival vágtunk neki az útnak. A kocsiút nagyon élvezetes volt, mivel Andus Daewoo-jával mentünk, és azt köztudottan nem 5 főre tervezték 5 táskával… Mielőtt Tahitótfaluba értünk volna, a tábla előtt meg kellet fordulnunk tankolni. Amíg Andorás a tankot töltötte, mi addig hullámoztattuk az autót, imitáltatva ezzel egy DICSŐ SÓLYMOT!!!

Ezek után megérkeztünk a „frissen fűtött” (Ödi éppen most inhalál:D ) nyaralóba, ahol háromnegyed órát punnyadtunk, aztán elindultunk kb. este fél 9 körül autóval a Tahisi TESCO express áruházláncolat egyik kihelyezett áruhelyiségének parkolójába. Onnan életerővel megtöltött szívvel indultunk neki a hosszú, fáradtságot nem kímélő, ámde igazán felvidító éjszakai túránknak. Terveink szerint a Vörös kő volt a túracélpont, ámde Bence (a túravezetőnk) korábban kanyarodott le egy erdei elágazásnál, semmibe véve, az erdészek hosszú munkával és fáradtsággal fákra festett turista jeleit. Szerencsénkre a Hold nekünk kedvezően megvilágította az éjszakai Tahitótfalut és környékét, így nem okozott akadályt megmásznunk a 80°-os hegyet, amiről végig azt hittük, hogy a Vörös kő, ámde ez később kiderült, hogy nem így van.
Azonban egy cseppet sem búsultunk, és gyorsan átbaktattunk a Pap-rétre, ahol éjfél tájban ettünk egyet. Persze nem értünk rá sokat kajálni, mert befagyott a… pocsolya. Ezért muszáj volt a fagyhalál ellen küzdő cserkészeknek folytatni a túrát, így egy röpke 3 óra múlva meg is érkeztünk a visegrádi várhoz, amit a leges-legaranyosabb kiskutyuska őrzött. Megsimogattuk (egy bottal) és adtunk neki szendvicskrémes zsömlét. SE. Szóval valójában a várba nem sikerült bejutnunk, de a minigolf parkolójában ismét elfogyasztottunk egy kekszet. Ez már ugye szombat volt, tehát 3 órával böjtön túl. Namármost ott is hideg volt, ezért gyorsan elindultunk, körbe mentünk egyszer, aztán rájöttünk, hogy inkább le kéne menni le a hegyről. Menetelés közben is sikerült elaludni, de Andus egy érdekes előadást tartott a csillagokról.
Mikor megláttuk Dunabogdány fényeit, hirtelen fölélénkültünk és újult erővel jöttünk le a hegyről. Ez a hirtelen felüdülés korántsem egy energiaitalnak volt köszönhető. Neeem, mi olyat nem iszunk, hiszen cserkészek vagyunk. És ha innánk se Bomba lenne. És ha mégis Bomba lenne, akkor nem a fél literes kiszerelés.
No de félre a hülyeséggel, annak már a fele se volt tréfa, mikor hajnali háromnegyed 5-kor még egy órát kellett volna várni az első buszra. Szerencsére ezen a korai órán sikerült találni egy sofőrt, aki még elég fáradt volt, hogy fölvegyen egy stoppoló cserkészt.
Mit gondoltok, ez után mit csináltunk? Na? Tippek?
IGEN, aludtunk délutánig (kivéve Bence, akinek el kellett mennie, de aztán vissza jött, mert itt hagyta a jó kedvét). Még azóta sem találja. Aztán nemsokkal fél 2 után Ödinek bajai voltak a sárgával, ezért lement a szószékre prédikálni egyet, miután vége volt a hiszekegynek, gondolta eszik egy kis szentelt ostyát (kockacukrot) a konyhában, amikor hirtelen észrevette, hogy valaki kopogtat, hát nem a Mikulás volt, hanem Bence. Mindezek után felmentek felébreszteni a többieket, mert mindenki kajás volt, így elmentünk a Tecsóba kaját venni. Mindenki hullafáradtan támolygott a sorok között. Ödi még le is ült egy magasítóra, amit az kisnövésű Tesco alkalmazottak számára tartanak fent. Így tehát nagyon koszos volt. Ebben a tescóban vadiúj fejlesztésű leolvasóberendezés volt található, ahol a lelkes vásárlók saját maguknak lemérhették a megvenni kívánt élelmiszer különlegességeket.
A sikeres vásárlás után visszamentünk a szállásunkra ebédet főzni. Az ebéd tárkonyos raguleves, pangasius kukoricával, tartárral, és krumplival, desszertnek pedig rizskók, amit sajnos csak másnap reggelire tudtunk megenni. Először a levest főztük meg, majd meg is ettük. A leves után leültünk és megnéztük az Út a vadonba (INTO THE WILD) című filmremekművet, ami mindnyájunknak nagyon tetszett. A film után megsütöttük a pangasius halakat, ami sajnos nem sült át rendesen, amiért a főszakács Háló „Gordon Ramsey” Dani eléggé mérges lett, pedig azért finom volt. Vacsi után leültünk és páran aludtunk. Ameddig Ödi és Bence… azazhogy páran aludtak, addig a többiek megcsinálták a rizskókot, amit már nem ettünk meg, csak másnap reggelire. Miután megfőzték a rizskókot, felkeltettek mindenkit, majd felmentünk, és közösen aludtunk egy jót.
Másnap reggel, negyedórával a mise előtt úgy döntöttünk hogy kikelünk az ágyból, és elindulnunk. A miséről sajnos késtünk egy-két percet, de azért jó volt. Mise után visszamentünk rizskókot enni, ami igazáán jó volt. Ezek után punnyadtunk, majd összepakoltunk, mosogattunk, megettük a maradék cukrot citrommal. Majd élményekkel gazdagodva hazaindultunk. A kocsiban chipset ESZÜNK, mert ugyanis most írom ezt az egészet :)

írták…::::THE SÓLYOMZZ::::….

About Andus

Scout forever (since 1998)
Kategória: cikk | Címke: , , . | Közvetlen link

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!